A közeljövő katonai fejlesztéseit nem annyira az újmódi fegyverek, mint a katonák élő internet-szerverré alakítása jellemzi. Legalábbis Robert Scales tábornok, az USA hadseregének rövidesen leköszönő főparancsnoka szerint.
A jövő katonáit pszichológusok segítségével készítik fel, mint egy profi futballcsapatot. Bevetéseiken folyamatos, on-line kapcsolatban állhatnak a világ vezető katonai szakértőivel egy különleges, a Facebookra emlékeztető hálózaton keresztül. Egy idegen faluba érve több ezer kilométerre ülő tolmácsok segítségével beszélgethetnek a helyiekkel. Életjeleiket telemetrikus berendezések figyelik, és ők maguk is rengeteg érzékelőt, számítógépes eszközt és más kütyüt cipelnek, amelyek révén sokkal nagyobb területet tarthatnak ellenőrzésük alatt, mint korábbi kollégáik.
Aztán a fene tudja, mindebből mi válik valósággá. A kilencvenes évek elején még intelligens testpáncélba öltözött, önirányító minirakétákat lövöldöző Terminátorokat vizionáltak, aztán mégiscsak maradt G.I. Joe és a puskája. Na jó: acél helyett már kevlársisakot visel…
Azonban James Mattis tábornok, aki a nyugdíjba vonuló Robert Scalest váltaná az Egyesült Államok hadseregének élén, így képzeli el az amerikai fegyveres erők jövőjét. Ezúttal azonban a tervezés menete is más, mint a korábbi programoknál. A két tábornok, főnök és utódja, ahelyett, hogy prezentációkat és tervrajzokat készítgettek volna, vagy olyan hangzatos neveket adtak volna az ötleteiknek, mint a korábban lefújt “Land Warrior”, elképzeléseiket a jövő háborújáról egy novellában foglalták össze Jerry Smith háborúja: 2025 címmel.
Egy pillanatig úgy érezte, az Edző beleegyezően bólint. Mielőtt visszavonult volna a Tiger bázisról, Jerry egy percig még hátramaradt, hogy még egyszer, utoljára megbeszélje a tervet virtuális bajtársaival.
– On-line – szólt bele a sisakmikrofonba. Ismerős hang felelt a háttérzajból:
– Jerry? Hogy vagy?
– Jól, Martha, bár egy kicsit aggaszt, mivel állunk szemben. Ez az első éles bevetésem parancsnokként, és érzem, hogy a csapat engem figyel.
“Martha” annak a pastu fordítónak volt a fedőneve, akivel Jerry az on-line kapcsolaton keresztül beszélt. Ő mindig mögötte állt, és vele bármikor megbeszélhette a legmélyebb félelmeit is anélkül, hogy gyengeségnek véljék. Itt született, a Tigris bázis közelében, és csak pár éve vándorolt ki az Államokba.
– Erre még sosem jártál, Jerry, így Tim lesz a vezetőd a terepen. Washingtonból figyel téged. Mint tudod, ő már vagy százszor járt erre. George, a Newport News-i JIEDDO Egyetemről figyeli a kamerád képét, és szól, ha valami furcsát lát előtted a földön. Szólni fog, ha bombát fedez fel. És hadd mutassam be Samet Minneapolisból. Ő egy katona, aki nemrég ugyanezen a helyen sebesült meg, és majd akkor jelentkezik be, ha közeledsz a feltételezett veszélyzónához. Szólj, ha bármelyikükre szükséged van. Ami azt illeti, a bio-visszacsatolásod jeleiből látom, hogy a csapatod hét tűzharcot élt át hat hét alatt. Ezért fokozottan figyelünk. Sok szerencsét!
A 36 oldalnyi novellából egy merőben szokatlan és újszerű taktikai elgondolás bontakozik ki. Robert Scales az elmúlt években számos amerikai kormányügynökség és fegyveres erő szakértőjeként dolgozott a CIA-tól a haditengerészetig. A kilencvenes években ő vezette az Army After Next fedőnevű fejlesztési programot, amely az amerikai haderőt teljes egészében hálózatközpontúvá fejlesztő Future Combat Systems nevű, 200 milliárd dolláros fejlesztéshez vezetett. Azonban a program befejeződése előtt Scales keményen kritizálta a hasonló programok technokrata mentalitását, kiemelve, hogy a legmodernebb technika sem képes az emberi tényező szerepével mit kezdeni. A Future Combat Systems program végül kudarcot vallott.
Scales ezután kezdte feszegetni, hogy a hadseregnek modernebb fegyverek helyett szélesebb kulturális és társadalmi tapasztalatokra van szüksége. Elképzelései nyomán megindult a Human Terrain System nevű fejlesztési kísérlet, amelynek keretében antropológusokat és más társadalomtudósokat küldtek a harcoló alakulatokhoz. Néhány tudós halála után azonban ezt a programot is feladták.
Scales figyelme jelenleg az afganisztáni frontra jellemző kis harccsoportok taktikájának fejlesztésére irányul. A Jerry Smith háborúja elképzeléseinek elméleti fejtegetése. Elmélete szerint változtatni kell azon a hagyományos katonai gondolkodásmódon, hogy a parancsnoki hierarchia arra szolgál, hogy fentről lefelé parancsokat, lentről felfelé pedig információt továbbítson. Helyette azt javasolja, hogy a harctéren hálózatszerű struktúrába kell szervezni a katonákat és on-line erőforrásaikat, hogy érezzék, társaik velük vannak, s nem azért küldték ki a harctérre, hogy egyedül haljon meg. Ezzel csökkenhet a katonákra nehezedő érzelmi nyomás, ami az egyik legfontosabb pszichológiai tényező.
– Ahogy a harctér egyre nagyobb, a katonák egyre távolabb kerülnek egymástól. Szükség van valamiféle pszichikai kötőanyagra köztük. Azt szeretnénk, ha minden egyes katona érezhetné, hogy bármely pillanatban számíthat a háta mögött álló veteránokra, szakértőkre, tolmácsokra, s persze bajtársaira, csak a harctéri szociális hálózatot kell bekapcsolnia. A katonákat nem töri meg az éhség, a szomjúság vagy a rossz vezetés. Az érzelmi nyomás töri meg. S éppen ezért távolról figyelni kell testük bioelektromos jeleit és más jeleit, a szívverésüket, a bőrük elektromos ellenállását vagy a hangjuk remegését.
Scales szerint fontos lenne, hogy a gyalogsági csapatok éveket töltsenek együtt, ne oszlassák fel az alegységeket 18 hónaponként. Akárcsak egy sportcsapatban, minden egységben kell egy-két specialista, akik a csapattal szerves egészet alkotnak. S akárcsak a sportolóknak, a katonáknak is maguk elé kell képzelniük a céljaikat.
– Az új jelszó az empátia, nem az agresszió – mondta Scales tábornok. – A katonáknak meg kell tanulniuk tisztelni az idegen kultúrákat.
Egyelőre nem tudni, a forradalmi elképzelések közül mi válik valósággá, azaz a harceljárások részévé. Bár az elképzelések nagy része ütközik a katonaság több ezer éves hagyományaival, Scales nem olyan jelentéktelen név, akit csak úgy félre lehet söpörni. Lehet, hogy a jövő nem egészen olyan lesz, mint a Jerry Smith háborúja: 2025 című műben, de valószínűleg hasonlítani fog hozzá.