Észak-Afrika vízben szegény sivatagos központi területein, ahol a víz egyébként is kevés, valamint a hosszú aszályos időszak még ritkábbá teszi megjelenését, az utolsó nagy víztározó, a Csád-tó is veszélyben van. A Csád-tó a ’60-as évektől számítva, 95%-kal lett kisebb, egy új kutatás szerint ezért leginkább az öntözés tehető felelőssé.
A sekély tó, gyors visszahúzódása veszélyt jelent a helyi halállományra éppúgy, mint az öntözött területek növény-, és gabonatermesztésére. Ezen kívül nagy politikai feszültséget is kelthet a térségben, mivel a tó négy különböző ország területén található.
A probléma magvát az önfenntartás jelenti, az eredetileg a térség folyóit tápláló monszunesők több mint három évtizede elmaradnak. Ez késztette arra az ott élőket, hogy nagy öntözőrendszereket alakítsanak ki, amelyek tulajdonképpen még több vizet vonnak el ugyanazoktól a folyóktól, amelyek a Csád-tavat is táplálják.
A csapadék csökkenése, és az öntözés iránti igény növekedése azonos mértékben oka a Csád-tó ilyen gyors ütemű apadásának. A lápos területekkel szegélyezett tó egy 1963-as felmérésben még 9700 négyzetmérföldnyi helyet foglalt el, ma ez a szám megdöbbentően alacsony, 580 négyzetmérföld.
A tapasztaltak szerint az emberi tevékenység legalább akkora hatást gyakorol a környezetre, mint a természetes változások. Az emberi tevékenység és a természetes klímaváltozás következtében történő vízhozam változásokat számítógépes modellezéssel elemezték. A szimuláció alapján elmondható, hogy a ciklus kezdete június és augusztus között határozható meg, amikor az éves monszunesők esnek, a tótól délebbre fekvő kameruni hegyekben.
Ez éppen akkor történik, amikor a tó a legsekélyebb, és legkisebb az évben. Ezután kb. hat hónapig tart amíg az esővíz eléri a tavat, amely akkor, január környékén hatszorosára duzzadhat.
A klímaváltozásról, és a vízhozamról, 40 évre visszamenőleg rögzített adatok alapján a kutatók megállapították, hogy a számítógépprogram az eredeti értékekhez nagyon közeli eredményeket mutatott, amennyiben az akkori állapotokat modellezte. Az 1980-as évek adataival kezdődő szimulációk során azonban messze alulbecsülte a tényleges apadási ütemet.
Éppen ekkor, a ‘80-as évek kezdetekor indultak be azok a nemzetközi forrásokból is finanszírozott öntözőrendszer építések, amelyek végül nagymértékben elvonták a tavat tápláló folyók vízhozamát. Az öntözőrendszerek nagyrészt a Chari, és a Logone tavakból nyerik a vizet, amelyek a Csád-tóba érkező víz 90 %-át is szállítanák. Együttesen, az időjárás változása, és az öntözőrendszerek megnégyszereződése azóta 75 %-kal csökkentette a tavat tápláló folyók vízhozamát. A számítógépes elemzés kimutatta, hogy a tó apadásának feléért a megnövekedett öntözés felelős.