A legújabb kutatások szerint az inkák, akik az európai hódítók 1532. évi megjelenése előtt az 1200-as évektől mintegy 300 éven át uralták a mai Közép-Amerika nagy részét, igenis ismerték az írást, ha nem is a hagyományos formában. Ezért hihették eddig azt a tudósok, hogy meglepő módon ez a fejlett kultúrájú nép nem használta az írás tudományát.
Az inka történelem eseményei a nevezetes khipuk (quipuk, kecsua nyelven csomók) csomóiban vannak elrejtve. A khipuk egy zsinórról lecsüngő újabb zsinórok, amelyekre különféle elrendezésekben csomókat kötöztek. A Harvard Egyetem egyik kutatója most azt állítja, ezek a csomók valójában írásjelek.
L. Leland Locke történész már 1923-ban megállapította, hogy a khipuk nem egyszerűen az inka díszítőművészet részei, hanem textíliából készült, a számolást csomókkal segítő eszközök, amolyan abakuszok voltak, s feltehetően könyvelésre használták őket. Csakhogy semmilyen számtani összefüggést nem találtak a csomók között. Igaz Locke még nagyon kevés, alig 600 khiput vizsgálhatott. Mások úgy vélték, a khipura a csomókat összevissza kötözték fel, bármiféle jelentéstartalom nélkül, megint mások azt magyarázták: a khipu tulajdonosának olyasfajta emlékeztetője lehetett, mint manapság sokak számára a zsebkendőn kötött csomó. Egy-egy csomó egy-egy elintézendő személyes feladatra emlékeztetett. A khipu azonban jóval nagyobb, mint egy zsebkendő. Általában szoknya méretű.
Gary Urton, a Harvard vendégprofesszora szerint a csomók elrendezése írásrendszernek felel meg. Az Urton vezette kutatócsoport a Harvard gyűjteményében lévő 600 khipun kívül azt a 32 khiput is alaposabban megvizsgálta, amit 1997-ben találtak meg 225 múmia mellett Peruban. A khipukon a csomók bináris rendszerben vannak. Legalább 1536 jelet tudtunk elkülöníteni. A korai sumer ékírás 1300-1500 jelből állt, míg 600-800 maja és egyiptomi hieroglifát ismerünk nyilatkozta Urton.
A khipukat egyébként mindig pamutból vagy gyapjúból készítették. A csomókat elhelyezhették az óramutató járásával egyező vagy azzal ellentétes irányban. Annak is külön jelentéstartalma van, hogy a tartókötélre a spárgákat csomózott felükkel előre vagy hátra függesztették fel. A khipukészítőknek tehát összesen 6 alaplehetőség közül volt mindig 2 választási lehetősége. Ezt egészítette ki a felhasználható 24 szín. Mindezek végül is 1536 jel felhasználását tették lehetővé.
Ha Urton elméletét hitelt érdemlően bizonyítani tudja, az azt jelentené az inkák íráshasználatán kívül, hogy a kettesalapú számrendszert, amelyet ma a számítástechnikában használnak, már legkevesebb 500 évvel a számítógépek feltalálása előtt alkalmazták. Ugyanakkor egy egyedülálló dolgot találtak volna fel az inkák: a háromdimenziós írást, s ez érthetővé tenné, hogy papíron vagy más sima felületen miért nem találkoztunk eddig írásos feljegyzéseikkel. Most már csak meg kellene fejteni a csomók értelmét, hogy el lehessen olvasni az inkák rejtett történelmét. Ha ugyan a csomóknak van értelmük.
Jelenleg Urton csapata a kódok megfejtésével kísérletezik, igyekszik a különféle csomók között egyezéseket, vagy rendszeresen ismétlődő eltéréseket találni. Munkájuk olyan, mint a rejtjeles írások megfejtőié.