Egy amerikai tudóscsoport rábukkant arra a génre, amely a nyelv receptorai számára lehetővé teszi az édes ízek azonosítását. A felfedezés lehetővé teszi, hogy jobb édesítőszereket gyártsunk, illetve kiderítsük, hogy egyes emberek miért édesszájúak. Eddig már történtek előrelépések a savanyú, sós, vagy keserű ízek receptorainak azonosításában, az édes ízek érzékelésének titka, eddig homályban maradt.
A képesség, hogy azonosítani tudjuk a különböző ízeket, nagy valószínűséggel fontos szerepet játszott az evolúciónkban. Ez tette ugyanis őseink számára lehetővé, hogy megkülönböztessék a tápanyagban szegény, vagy mérgező, romlott élelmet (melyek általában keserűbb ízűek), az édes, cukrot tartalmazó élelemtől, amelyek energiában jóval gazdagabbak. Ma óriási gazdasági érdeklődés övezi az új édesítők kifejlesztését, és a tudósok eddig nem találták az édes ízek érzékelését lehetővé teve mechanizmusok mozgatórugóit.
Most, két amerikai kutatócsoport nyomára bukkant egy olyan génnek, amelyik édes íz receptorként funkcionál.
Két kísérleti egércsoporton végzett vizsgálatok során megfigyelték, hogy az egyik csoport szívesen ivott olyan vízből, amelybe cukrot, vagy szacharint kevertek, míg a másik a tiszta vizet részesítette előnyben. Így bukkantak rá az édesszájú egerekre, majd alapos vizsgálatnak vetették alá őket, amelyek során feltérképezték az édes ízeket kedvelő egerek genetikai sajátosságait. Miután rábukkantak a speciális génre, a tudósok, hasonló genetikai sajátosságok nyomait kutatták emberekben is.
Ezek alapján úgy tűnik, hogy egy gén, egészen apró elváltozása okozza, ha egy egér, és valószínűleg ember is kedveli az édességeke