A ’nagy bumm’ előtt

Új elmélettel jelentkezett egy amerikai tudóscsoport, amelyben a Világegyetem, az ősrobbanást megelőző idejének sajátosságait elemzik

Az Univerzum keletkezésének egy új elmélete szerint a ’Big Bang’-et, azaz a Világegyetemet létrehozó ősrobbanást egy őscsobbanás előzte meg. Az elmélet szerint lehetséges, hogy az általunk ismert Világegyetem mellett létezik egy láthatatlan, párhuzamos Univerzum is.

A jelenleg is alaposabb kidolgozási stádiumban lévő gondolat arra keresi a választ, hogy mi történhetett, a kb. 15 milliárd évvel ezelőtt bekövetkezett, a Világegyetemünket életrehívó ősrobbanást megelőzően.

Az elmélettel a Princeton University csillagásza, Paul Steinhardt és kollégái álltak elõ, amelyet ekpyrotikus-modellnek neveztek el. A teória fontos kérdéseket próbál tisztázni az Univerzum működésével kapcsolatban, többek között azt is, hogy miért tágul a Világegyetem, és miért pont a tapasztalható módon történik ez.

A gondolkodók által vázolt elképzeléseket, hozzá nem értők nehezen képesek befogadni. Az elmélet középpontjában az ún. húr-elmélet áll, amely szerint az Univerzum, és az idõ alkotóelemei apró, vibráló húrok. Ez az elmélet sok tudósnak felkeltette az érdeklődését az elmúlt években, de nagyrészt bizonyítatlanul maradt.

A Steinhardt-csoport elmélete, lényegében a húr-elmélet egy kiterjesztett értelmezésén, az ún. M-teórián alapul. Ez az elmélet nem veti el az ősrobbanás elméletét, hiszen túl sok bizonyíték szól mellette, és a tudományos közvélemény is biztos alapként kezeli azt.

Ehelyett az M-teória a ’Big Bang’-et megelőző eseményekre koncentrál, feltételezi, hogy az Univerzumnak 11 dimenziója létezik, ezek közül 6, összefonódott, amelyeket ezért nem is kell figyelembe venni a továbbiakban. A Steinhardt-féle elméletben az Univerzum egy szintén többdimenziós űrben helyezkedik el. A Világegyetem működése pedig 5 dimenzióban zajlik. Azt feltételezik az elmélet alkotói, hogy az Univerzum az ősrobbanás elõtt, két tökéletesen sík, négydimenziós felületbõl állt.

A ’nagy bumm’ elõtt Az egyik ilyen „lap” volt a mi Világegyetemünk őse, a másik pedig egy párhuzamos Univerzum. A Princeton University kutatói állítják, hogy a láthatatlan, párhuzamos Univerzumban tapasztalható fluktuációk okozták annak torzulását, amely azt idézte elő, hogy az a mi Világegyetemünk felé közeledjen. Az „úszó” Univerzum összeütközött a mi Univerzumunkkal és az ütközés energiája az Univerzumunk anyagává és energiájává vált az ősrobbanásban.

A tudósok szerint az elmélet életképes, és beilleszthető a ma már több csillagász által támogatott vélekedések közé, amelyek a kozmosz és a mikro-világ közötti kapcsolatnak tulajdonítanak nagy jelentőséget. Természetesen egyik elgondolás sem bizonyítható mindaddig, amíg a tér és idő összefüggéseit nem sikerül a jelenlegi tudásunknál bővebb ismeretanyag alapján megérteni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.