Beszéljünk a katalán irodalomról! – Modern Katalán Színház II.

Az 1997-ben indult Katalán Könyvtár most megjelenő kötete a modern katalán színházat bemutató antológiánk második része. A kötetet nyitó Joan Oliver (1899–1986) már-már cinikus hangvételű darabja a polgári képmutatás torztükre. Az őt követő Salvador Espriu (1913–1985) a Spanyol Polgárháború gyötrő élményét dolgozza fel Szophoklészt továbbgondoló Antigonéjában.

A Katalóniában hagyományosan erős formabontó tendenciákat Joan Brossa (1919–1998) abszurd drámája képviseli. A kötet ma is élő szerzői közül a már klasszikusnak tekinthető Josep M. Benet i Jornet (1940) és a színházelméleti szakértőként is számontartott valenciai Rodolf Sirera (1948) színház és valóság szétválaszthatatlan egységét ábrázolják két, látszólag nagyon is különböző darabban. Antológiánk legfiatalabb szerzője, Sergi Belbel (1963) egyazon eseménysorozatot mutatja be két, egy pesszimista és egy optimista változatban, miközben ő is, Benethez és Sirerához hasonlóan, a színház végső értelmét keresi.” — Nagyjából ennyit olvashatunk a Modern Katalán Színház második kötetének borítóján, és alig valamivel többet, — még egy-két adalékot a szerzőkről és a fordítókról — a kötet utószavában. Pedig megérne még “néhány szót” ez a válogatás…

A Lloret de Marban vagy a Costa Brava más üdülőtelepein egyre nagyobb számban megforduló magyar turista, ha kicsit is józan, nem képzeli azt, hogy bármit is megérthet a katalán “lélekből” és mentalitásból. Még ha ki is mozdul a többnyire cseppet sem spanyol, illetve katalán “turistafalvakból”, és beljebb kalandozik a tartomány csodálatos szépségű tájaira és gazdag múltú városaiba, épp hogy csak beleszagol, ízelítőt kap ebből a semmi máshoz nem hasonlítható géniuszból. A rövidke idő legfeljebb arra elég, hogy a tengerpart sós levegőjéből, a hegyvidék friss, északi hangulatából és a belső, napperzselte tájak izzó atmoszférájából álló különös egyveleg felkeltse benne az érdeklődést és a vágyakozást. A vágyakozást a megismerésre, a katalán kultúra és gondolkodásmód megértésére. És hazatérve örüljön, ha a kezébe akad egy ilyesféle kötet, mely megmutatja, hogy mennyi új, különféle arca van még ennek a tartománynak.

És kérdések ébrednek benne. Szeretne többet tudni a hagyományos drámai eszközökkel dolgozó Joan Oliver Új szobalánya és Belbel szinte filmes technikákat alkalmazó Halál című darabja közti ívről. A művekben és a műveken kívüli összefüggésekről. A művek születésének hátteréről, s e nagyon jó darabok szerzőinek életéről és “történetéről”, s még sok minden másról, melyekről szinte semmit sem tud meg a kötet utószavából. Persze nem kötelező tanulmányt fűzni minden antológiához, hiszen ott a könyvtár, utána lehet nézni mindennek a szakirodalomban. Az olvasó azonban kényelmes jószág. S talán eléggé elfoglalt is, Hölgyeim és Uraim! A megszólítás a kötet fordítóinak és összeállítóinak szól (többségükben az ELTE spanyol szakosai és “katalánosai”), akiknek tiszteletre méltó munkája nyomán ezeket a drámákat magyar nyelven is olvashatjuk immár. Az olvasó nem érti ezt a szűkszavúságot, hiszen a köteten látszik a gondos és tárgyukat szerető kezek munkája: a válogatás kitűnő, a fordítások természetesek és minden bizonnyal kiválóak, a könyv formája szép és igényes, a borító ízléses.

A drámák persze “magukért beszélnek”. De ha szeretjük ezeket a darabokat, kedves Fordítók, tessék többet beszélni róluk, elemezni, összefüggéseket feltárni, vagy akár csak anekdotázni, fecsegni róluk. Tessék egy kicsit jobban “megfertőzni” minket e kultúra szeretetével. Az olvasó meghálálja, ha úgy érezheti, kicsit “beavatták” valamibe. Tartós és rokonszenvező figyelmével fizet érte.

Modern Katalán Színház II. Válogatta Montserrat Baya, Déry Balázs és Faluba Kálmán. Katalánból fordította Déri Balázs, Jánosházy György, Kertész Lóránt és Tomcsányi Zsuzsanna. (Bp., 2001., Íbisz Könyvkiadó, 280 old.)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.